Kiket nem szeretek?

Nem vagyok flegma, cinikus, nihilista, érdekelnek a világ dolgai. Csak egyszerűen nem érdekel, hogy ki milyen zászló lobogtat, kit utál és kiért rajong, lelke rajta. Véleményem azért van. Sok mindenkit nem szeretek, vannak ilyenek, tudom,  és talán még jól is érzik magukat a bőrükben. Nem vagyok bíró, nem ítélem el őket, legfeljebb megvetem.

   Nem szeretem azokat, akik szerelmüket, családjukat, gyerekeiket bántják, gyötrik. Akik részegesek, alkoholisták. Akik uzsorakölcsönök adásából élnek, mégpedig nagyon jól, kihasználva a szegény emberek nyomorát. Akik pénzért, pozícióért megváltoztatják meggyőződésüket, világnézetüket akár többször is. Továbbá utálkozva bár, de a hatalmasabbhoz dörgölődznek.

   Nem szeretem az erőszakos embereket, aki nézetüket, logikájukat, akaratukat, hitbéli meggyőződésüket rá akarják erőltetni másokra, mert csak egyetlen igazságot ismernek, a sajátjukét. Én nem tennék ilyet soha. Az öngyilkosokat sem szeretem, akik tettükkel fájdalmat, pótolhatatlan veszteséget okoznak családjuknak, barátaiknak.

   Nem szeretem a kerítőket, leányfuttatókat, akik elcsábítják a gyámoltalant, szorult helyzetben lévőket, vagy naivakat. Nem szeretem a hízelgőket, simóniákusokat (méregkeverőket), magukat varázslónak, jövőbelátónak kiadónak, Csaló bankárokat, sikkasztó szélhámosokat, akik kifosztanak bennünket, egy élet munkájának gyümölcsét semmisítve meg.

   Nem szeretem a hazudozókat, képmutatókat, tolvajokat, rablókat, viszályt szítókat, hamisítókat. Nem szeretem azokat, akik bizalmat gerjesztve családtagjaikat, barátaikat, vendégeiket, jótevőiket becsapják, elárulják. Akik másokat gúnyolnak. Akik lenéznek embereket, mert öregek, szegények, vagy tanulatlanok. Listám nagyjából teljes, esetleg finomításra szorul.

 

Köszönet

   Ez úton szeretném megköszönni Arezzo polgármesternek, Uguccione della Faggiuola úrnak, hogy Alapítványt létesített tehetséges olasz írók munkájának támogatása céljából. Továbbá Dante Alighieri úrnak, filozófus-írónak, aki az Alapítvány támogatásával alkothatta meg az Isteni színjáték című kiváló tanulmányát. Továbbá szentistváni Babits Mihály úrnak, író-műfordítónak, aki a művet a világirodalom legnagyobb költeményének nevezte és ékes magyar nyelvre lefordította. Nélkülük nem sikerült volna ilyen pontosan összeállítanom, hogy kiket ne szeressek.

Láng Róbert