Dr. Hautzinger Gyula: Miskolci Kocsonya Farsang, avagy Magyarország gasztronómia karneválja

Évtizedekkel ezelőtt családommal évekig Miskolcon éltünk. Annyi év után feleségemmel kedvünk támadt pár napig nosztalgiázni Borsod fővárosában. Döntésünkhöz az is hozzájárult, hogy február 17-19. között rendezték meg - a szerényen - az ország gasztronómiai karneváljának titulált Miskolci Kocsonya Farsangot.

Részvételünket ezen eseményen nagyban segítette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia területi bizottság város központjában az Erzsébet téren lévő szép székházában kaptunk kényelmes szállást.  Három napra tervezett programjainkat tekintve az nem is volt kérdés, hogy a ködös-nyirkos februári időben autózás helyett, a kényelmes, kétórás IC vonatozást vállaljuk.  A pályaudvarról a korszerű cseh villamosok percek alatt a szállásunkig vittek. Az ebéd utáni sziesztázás után nyakunkba vettük a várost. Végig sétáltunk a fő utcán, figyelve az árusok készülődését, sátrak-pavilonok építését. Kellemes volt az évtizedek alatt változásokon átment Széchenyi utcán a portálokat nézegetni. Talán egy kicsit az zavart, hogy karneváli készülődés ide vagy oda, bizony a boltok délután ötkor szinte kivétel nélkül bezártak. Egy biztosan nem, az évtizedekkel ezelőtt is már létezett  Képcsarnok, ahol most is éppen tárlatnyitást tartottak. Bocsánat exKépcsarnok, ahogy a boltot üzemeltető kedves középkorú pár tájékoztatott. Elmondták, hogy valaha itt nyílt az országban egykor közkedvelt, több mint negyven üzletet üzemeltetett, színvonalas képzőművészeti termékeket árusító, ízlést is formáló kereskedelmi lánc első üzlete. A város vezetése, is segített, hogy az üzlet, az eredeti berendezésével megmaradjon, igaz az azóta megszűnt, márkanévnek is felfogható megnevezés elé az „ex" tagot kellett odabiggyeszteni. No, azt sem valami túlságosan feltűnően.

Másnap reggel, meglepetésünkre a pavilonok-sátrak miatt az egész főutcát lezárták, így a következő két nap kis kerülővel villamospótló buszon utazgattunk. A péntek délelőtti program a régen látott Miskolc-tapolcai Barlangfürdő felkeresése volt.

 Itt is nagy a változás. Szebb, világosabb, korszerűbb lett az egykor is közkedvelt különleges élményt nyújtó termál fürdő. Érdemes bolyongani a kellemes hőmérsékletű, és a valamivel melegebb zeg-zúgos, sejtelmesen megvilágított folyósokon, élvezni a mindenféle vízi kunsztok által nyújtott kényeztetést.

Délután, a szállásunk előtt lévő téren is felállított színpadon fellépő nyolcvanon is túl dinamikus Aradszky László  régi slágereire ébredtünk.  A „nem csak a húszéveseké a világ" valamikori nótájának bíztatására mi is bátran belevetettük magunkat az immár mindenfelé két sorban nyitott árusok főutcai forgatagába. Az, hogy kocsonya farsang, nyilván csak a mottója az országosnak kikiáltott karneválnak. Nyilván, volt kocsonya is bőven, de mindamellett a máshol is megszokott mindenféle portékát árusítók, lacikonyhások voltak túlsúlyban.

A kocsonyaimádók természetesen megtalálhattak itt mindenféle ínyencséget a békacombos kocsonyától a libamájasig. Mi ezúttal is a hagyományosat választottuk, forralt borral öblögetve. Nos, az árak! Zsebbe vágóak. A legolcsóbb adag is 600-650-nél kezdődik. A többi árus is megkéri az árat. Ennek ellenére hömpölygő, vásárolgató a tömeg.

Ilyenkor, mint legutóbb a múlt nyáron egy-egy mérkőzésre Franciaországba a futball VB-re kiránduló tízezrek esetében felmerül bennem a kérdés: lehet, hogy mégsem megy olyan nagyon rosszul errefelé sokaknak? Ráadásul itt az ország egyik legszegényebb vidékének kikiáltott Borsodban?

Látogatásunk harmadik napján a mindenki által csak elragadtatással emlegetett Diósgyőri vár felkeresése volt a cél. Emlékeinkben, egy csak a négy csonka tornyával az ég felé kiáltó, a történelem viharai során szinte a földig lerombolt-széthordott falú, hajdanán a királynők váraként emlegetett helyreállított erősség talán a legnagyobb meglepetés volt. Mára szinte teljesen újjáépítve hívogatja a kíváncsi látogatót.  Félóránként kiválóan felkészült vezetőkkel járhatók be az alig másfél év alatt romjaiból újjávarázsolt történelmi emlékünk legszebb helyiségei.

 Megtudhattuk, hogy egy nagy, Európai Unió által is támogatott projekt keretében elfogadható bekerülési összegből épült fel szinte alapjaitól a vár, épült meg mellette a tavasztól-őszig tömegeket lovagi játékokkal szórakoztató stadion, és jutott még Lillafüred építészeti emlékeinek felújítására is pénz. Mindez körülbelül annyiból, mint a miniszterelnök várba költöztetésének költsége. Gratulálunk Borsodiak!

A várban és környékén történő bóklászáshoz mintha a természetfelelős is megenyhült volna irántunk, gyönyörű napsütéses idő váltotta fel az addig és utána is borongósat.

Késő délután, mintegy búcsúzóul még egyszer belevetettük magunkat a farsangi forgatagba, igaz ezúttal már nem kocsonyát, hanem finom, különleges, spanyol fánkot vásárolva. Ha már az idén nem, de jövőre mindenképpen ajánlom különösen nyugdíjas kortársaimnak, hogy akár egy napra is menjenek el és nyugodtan vessék bele magukat ebbe az érdekes farsangi forgatagba.