logo
Közzétéve: EuroAstra Internet Magazin (http://euroastra.info)

Noé bárkája

Megjelentette: johannes
Dátum: 2017 ápr 20 - 01:40

Edward Hicks: Noé bárkája [0]Edward Hicks: Noé bárkájaA történet közismert. Kijelentette az Úr, elérkezett a vég, a Föld erőszakoskodással telt meg, ezért pusztító özönvizet bocsátok rátok úgy, hogy kő kövön nem marad. De szerencsénkre akadt egy kiskapu. Megengedte, hogy Noé bárkát csináljon és minden állatból kettőt-kettőt az ő nemük szerint bevigyen a bárkába, hogy életben maradjanak. Akkor még nem volt online rendelés, ezért Noé őstermelőktől szerzett be húsokat, gyümölcsöket, növényeket, a jószágoknak eledelül. És mit tesz Isten hetednapra meg is jött az özönvíz a Földre, hogy az ördög vigye el!.

   A problémák a következő nap reggelén kezdődtek. A tigrisek és oroszlánok nemzeti radikális elveket vallottak, megvetették a szelíd bárányokat és a gyáva nyulakat. De nemcsak megvetették, hanem üldözték is őket, megették előlük az eledelt mondván, hogy idegen háttérhatalmak és a migránsbizniszben érdekelt nemzetközi szervezetek ügynökei. A struccok és kacsák viszont a rókákat és menyéteket utálták, megbízhatatlannak, háromperhármasoknak titulálva őket, továbbá politikai zsákmányszerzőknek, aki fűt-fát ígérnek, de teljesíteni nem tudnak semmit, mert nincs jövőképük.

   A lajhárok gyűlölték a majmokat, akik szerintük nemcsak lusták, de pénzmosással is foglalkoznak és az özönvíz után ki akarják árusítani az erdőket, mezőket csak a profitra figyelő állatoknak. Ezért jogi és politikai értelemben háborút hirdettek ellenük, valamint ajánlották, hogy menjenek a hajófenékbe és gyakoroljanak önkritikát. A nyest harsány demagógnak tartotta a kakast és a tyúkot, akiknek nem érdekük a Noét bíráló civil szervezetek felszámolása, mert részesedést kapnak az adócsaló medvétől. A verebet minden állat üldözte, kisebbségi létüket az intolerancia és a faji előítélet alapjaiban veszélyeztette.

   A teknősbékák idegenszívűek, lebecsülik történelmi értékeinket, sziszegték a kígyók és megpróbálták kilökni a teknőcöket a bárkából egyenest a háborgó tengerbe. Sok kicsi hal önzőnek és kíméletlennek találta a cápát, aki szerintük ostoba és brutális, csak a kulcspozíciók megszerzésére törekszik. Az elefántokat sem szerette senki, azt tartották róluk a többiek, hogy be akarják magukat betonozni a hatalomba. És így marakodtak egymással sok napon és éjen át. Számos állat súlyosan megsérült, testileg és lelkileg egyaránt, mert némelyek nem átallottak lőfegyvert, kézigránátot is magukkal hozni a beszálláskor. A gyengék pedig hiába könyörögtek Noénak. Az nem akarta egyetlen állat személyiségi jogait sem megsérteni a testi motozás által.                      

   És egyszer csak bezárultak az ég csatornái, megszűnt az eső, elpárologtak a felhők. Eltűntek a belvizek, a bárka pedig megfeneklett Örményország ötezer méter magas hegyén, az Araráton. És minden állat kijött a bárkából az ő párjával. Körös-körül egy kontinensnyi őserdő. Akkor mondá nékik Noé búcsúzóul. Nagyállatok, kisállatok! Ezentúl keményen dolgozzatok meg a felemelkedéséért, tőlem többé élelmet nem kaptok, szerezzétek meg magatoknak, de tartsátok be a törvényeket.

   Attól fogva az élőlények között a dzsungel törvényei uralkodnak. Mind a mai napig.

Láng Róbert


Forrás URL:
http://euroastra.info/node/111519