Így számolgattunk

Önkormányzat. Kaján Tibor rajzaÖnkormányzat. Kaján Tibor rajzaHosszú és tartalmas életem során jó ideig egy kistelepülésen laktam családommal együtt. Sürgő-forgó ember lévén egy idő után bekapcsolódtam a falu közéletébe. Így történt, hogy amikor az önkormányzat egyik tagja lemondott, kiírták a választást a helyére. És ami a legfontosabb, tagja lettem a szavazatszámláló bizottságnak.

   Gondosan tanulmányoztam a szavazás során alkalmazandó általános szabályokat, a szavazatszámláló bizottság teendőit rendkívüli esemény bekövetkezésekor, a választójogosultság ellenőrzését és a szavazás menetét. Tisztában voltam az önkormányzás fontosságával, hogy a választópolgárok helyi közössége önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.

   A szavazatszámláló bizottság öt tagból állt. A helyi vasedénybolt helyettes vezetője (elnök), továbbá a falu általános iskolájának énektanára és egy fiatal virágkertész leány, valamint egy bölcsészdoktor, akitől azt reméltük, hogy eligazít majd bennünket a vonatkozó jogszabályok labirintusában. És persze jómagam.

   Ugyancsak öten voltak a jelöltek. Az úgynevezett Kék Párt elnöke, aki ingyen áramot ígért a falu minden családjának. Az Együtt, Okosan, Közösen Mozgalom tagja, aki „Tiszta vizet a fejekbe!" szlogennel kampányolt. Egy független jelölt. És a Kölcsey Párt radikális aktivistája, aki a „A haza minden előtt!" plakátokat ragasztott a jobb állapotban lévő házak falára. Továbbá a Tiszta Erkölcs Magyarországa tömörülés alapító tagja, aki egytől három évig terjedő fogházzal büntette volna a házasságtörést.

   Este hét órára a szavazásra jogosult 3.000 lakos közül 1.500-an szavaztak. Elkezdődött az igazi munka. Úgy innék egy kávét, sóhajtott fel a virágkertész lány. Nem sok mindenhez értek, de a kávéfőzéshez igen. Felpattantam és megfőztem az öt adag kávét. Megittuk. Ekkor homokszem került a gépezetbe. Hol az urna? Ki látta az urnát? - kiáltott fel elnökünk, de nem leltük sehol. Végre megszólalt az énektanár, nem kell tovább keresgélni, rajta ülök. Elnézést kérek.

   Az urna kinyitását követően megkezdtük a szavazatok összeszámlálását és kupacokba rakását. Az énektanár kinyitott egy borítékot, kivette a szavazólapot, átnyújtotta a virágkertésznek, aki továbbította a bölcsészdoktornak, aki megnézte a pecsétet és ellenőrzésre átadta nekem. Én pedig átnyújtottam elnökünknek, aki a helyére tette. Negyedóra múlva felkiáltott az énektanár: Nocsak, valaki egy üres lapot tett a borítékba, most mi legyen?

   Mutassa csak, így az elnököm, de hát maga a szavazólap hátoldalát nézte meg, az persze hogy üres. Hajnalra sikerült az összes lapot a helyére tenni, párszor elnéztük a kupacokat, néhány érvénytelen szavazatot félretettük. Végeredményben győzött a Kék Párt jelöltje 1.300 szavazattal. Valószínűleg úgy vélte a lakosság, hogy ha csak a felét teljesíti, amit ígért, az is valami.

   Holtfáradtan értünk haza. Másnap sajtóközleményt adtunk át a helyi lapnak, hogy kisközségünk jelesen vizsgázott demokráciából, felelős állampolgári magtartásból, szolidaritásból és áldozatkészségből.

Láng Róbert