Iránytű

Iránytű 1918-bólIránytű 1918-bólValaha egy Bézard (tájoló-iránytű) státusszimbólum volt, nemcsak a fiatalok körében. Igaz, akkor még százezrek vándoroltak hétvégeken a Cserhát, Mátra, Bükk, Budai hegyek turista útvonalain. Az iránytű lassan múzeumi tárgy lesz. Már van is helye, a Compassipedia Internet Kompassmuseumban.

   Az iránytű háromezer éves találmány. Egyes ásványok mágneses tulajdonságait. Kr. e. 2000 körül a Közép-amerikai népek már ismerték. Kínában Kr. e. 1000-ben alkalmazták először az akkori szárazföldi utazók. A kocsikon vízzel telt edényben elhelyezett úszó falapra felerősített „delejes" lemezecske mutatta a déli irányt. Ennek írásos nyomai vannak. Ezt a készüléket vették át az arabok, majd közvetítésükkel a XIII. században az európaiak. Ez idő tájt az iránytű egy korong alakú, vízzel telt edényben úszó szalmatutaj volt, a mágneses fémszálakat a szalmaszálak közé szőtték.

   Az első, forradalmi műszaki átalakítást valószínűleg az Amalfiból (Dél-Olaszország) származó hajós, Flavio Gioia végezte el. A mágneses tulajdonságú lemezt függőleges tengelyre helyezte és dobozba foglalta. A lemez, majd egy tű a tengely körül szabadon foroghatott. Az iránytűt a hajó középvonalában rögzítette és vonással jelölte a hajó középvonalát, hogy látható legyen, merre és mennyire tér el az a tű irányától. Ezzel megalkotta a mai tájoló ősét, de az hullámos vízen, amikor a hajó dülöngélt, messze nem tökéletesen működött.

   Ezt a problémát csak a XVI. században oldotta meg Gerolamo Cardano olasz fizikus, aki olyan felfüggesztést talált fel, amivel az iránytű dülöngélő és bukdácsoló hajón is megtarthatta függőleges helyzetét. Tájolót is készített, amely egy dobozban szabadon feltámasztott mágnestű, de a doboz forgatható, ezáltal irányszöget is tudunk vele mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét.

   Cardano fantasztikus tudós volt, matematikában (harmadfokú egyenlet megoldó képlete), geológiában, hidrodinamikában (áramlástan), statikában egyaránt maradandót alkotott. Többek között a gépkocsik nélkülözhetetlen alkotóelemét, a kardántengelyt is ő találta fel.

   Megjegyzem, a mai napig nem tudjuk az okát a Föld „sarkai" mágneses tulajdonságának. De ne csüggedjünk, a gravitáció okát sem tudjuk, mégis van, működik, mérhető.

   Az iránytű elhunyt. „Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer." Nyugodjék békében! Munkáját átveszi a GPS.

Láng Róbert