A modern ember

Albert Schweitzer (1875-1965) Foto: Musée virtuel du ProtestantismeAlbert Schweitzer (1875-1965) Foto: Musée virtuel du Protestantisme„A modern ember szelleme elkorcsosul. Ebben közvetve már gyermekkorában is érintve van. Szüleit könyörtelenül fogva tartja a munka, nem szentelhetik magukat normális mértékben gyermeküknek. Ezzel fejlődése során a gyermek pótolhatatlan dolgoktól esik el. Később, már maga is belekényszerülve a hajszába, egyre inkább a felszínes szórakozás rabja lesz, fennmaradó szabadidejében nehezére esik elérnie a koncentrációnak azt a fokát, mely az önmagával, más emberekkel, vagy a könyvekkel való elmélyült foglalkozáshoz elengedhetetlenül szükséges.

   Az abszolút tétlenség, a dekoncentráltság és a felejtés pszichikai szükségletté válik. Nem akar gondolkodó emberként viselkedni. Nem önképzésre, hanem csevegésre törekszik. Ráadásul olyanra, mely a legkisebb erőfeszítést sem igényli. Az újságok és a folyóiratok egyre növekvő számban barátkoznak meg a ténnyel, hogy mindent csakis a legközérthetőbb formában tálalhatnak olvasóik elé. A jelenkori napisajtó összehasonlítása az ötven évvel ezelőttivel világosan mutatja, milyen mértékben előrehaladt ez a változás.

   Az ember kultúrahordozó képessége, azaz a kultúra megértésére és művelésére való képessége attól függ, mennyire tekinthető gondolkodó és szabad lénynek. Gondolkodónak kell lennie azért, hogy egyáltalán képes legyen racionális eszményeit általánosan alkalmazni. A kultúra előfeltételezi az ember szabadságát. Csakis szabad emberek gondolkodása és tevékenysége révén valósulhat meg."

*

Albert Schweitzer (1875-1965), a Nagy Fehér Varázsló, teológus, lelkész, orgonaművész, filozófus 1913-ban kórházat alapított a francia Egyenlítői-Afrikában. (ma: Gabon). A francia hadsereg az első világháború kitörésekor házi őrizetbe vette őt és feleségét, majd kitoloncolták őket Afrikából, és fogolytáborba internálták Franciaországban.

   1924-ben visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte őserdei kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül sokan leprásak voltak. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyek jövedelméből a kórház pénzügyi hátterét biztosította. 1952-ben Nobel-békedíjat kapott.

   Schweitzer 1905 körül írt naplójából való az idézet, amelyet Hans Grassmann „Top Quark" című, 2003-ban. magyarul is megjelent könyvéből másoltam ki.

 

Láng Róbert