Trükkök miatt fizettek sokat a devizaadósok

A magyarországi devizaalapú hitelek döntő többségénél különböző trükkökkel emelték meg jelentősen a törlesztőrészleteket a hitelt nyújtó bankok, és ezt a mai napig nem orvosolta senki sem - állította lapunknak egy az év elején Németországból hazaköltözött, korábban a Deutsche Banknál és más német, osztrák és svájci pénzintézeteknél két évtizedes gyakorlatot szerzett banki szakember. Vezér-Szörényi László szerint - a németországi banki gyakorlatban ismeretlen - trükkök nélkül még akkor is sokkal alacsonyabbak lettek volna a törlesztőrészletek, amikor jelentősen gyengült a forint a svájci frankhoz vagy az euróhoz képest.

A szakértő a következőket kifogásolta: bár bankonként jelentősen eltértek a szerződési feltételek, de a legtöbb hitelintézet vállalta, hogy hozzáigazítja a felszámolt kamatot a piaci kamatlábhoz. Ezt azonban nem tették meg. Másrészt a pénzintézetek olyan speciális ügyletekkel „teremtették meg" a hitelek mögötti devizafedezetet, amelyek költsége igen magas, s ezt egy az egyben átterhelték a hitelt felvevő ügyfélre. Az úgynevezett forex trade (devizapáros) ügylet során ugyanis a bank devizát ad el, illetve vásárol határidős (jövőbeni teljesítésű) ügyletek keretében, a nagyobb haszon reményében. Ha jól tippeli meg, hogy az adott deviza a jövőben drágább vagy olcsóbb lesz, akkor nyer, ha nem, akkor veszít. Ezáltal viszont az adósnak olyan ügyletek során keletkező terheket számoltak föl, amelyek létezéséről az ügyfél nem is tudott. Kérdésünkre a szakértő elmondta, ebben a tekintetben igaza van a Bankcsapda érdekvédelmi szervezetnek: már maga az a tény is kétségessé teszi a devizahitel-szerződések érvényességét, hogy az ügyfél nem tudott a mögöttes szerződésről.

Ami az elmaradt kamatcsökkentést illeti, a szakember elmondta: 2007-ben - akkor született a svájci frankban kötött devizahiteles-szerződések jó része - a svájci alapkamat négy százalék körül mozgott. Egy évvel később már csaknem a felére, 2,5 százalékra esett vissza, 2009-től mostanáig pedig nulla százalékon vagy negatív értéken állt. Jelenleg is mínusz negyed százalék a nagysága, a bankoknak tehát a szerződés értelmében jelentős, négy százalék körüli kamatcsökkentést kellett volna átvezetniük az évek során. A másik nagy tétel, amely megemelte a törlesztőrészletet, az említett forex ügylet költsége volt. Ez akár a havi fizetési kötelezettség 7-10 százalékát is kitette, már a hitelszerződés megkötése után azonnal. Ennél azonban nagyobb kár érte az ügyfelek tömegét, hiszen nem elég, hogy a nyakukba varrták ezt a jelentős költséget, de bizonyos esetekben még meg is duplázták ezt, mégpedig svájci frankban számolva. Így a forint gyengülése miatt bekövetkezett árfolyamveszteség még tovább emelte a törlesztőt.

Vezér-Szörényi egy konkrét banki példán is bemutatta az előbbi gondolatmenetet. Az ügyfél 2007-ben 50 302,49 svájci frank hitelt vett föl 360 hónapra, 5,5 százalékos kamatra, 8,73 százalékos teljes hiteldíjmutatóval (thm). Az induláskor a havi tőke- és kamattörlesztés 285,61 svájci frank volt, a kezelési költség pedig ennek csaknem tíz százaléka, 25,15 svájci frank. (Vezér-Szörényi szerint egyebek között ez a bizonyíték arra, hogy forex trade ügylet állhatott a szerződés mögött.) Így a kezdő törlesztőrészlet összesen 310,76 svájci frankra rúgott. A banki elszámoltatásból azonban kiderült, hogy a 2011. november 8. és 2012. április 8. közötti fél évben a szerződésben szereplő 285,61 svájci franknál már 32,06 frankkal többet számolt föl a hitelintézet, így a havi kamat- és tőkefizetés 317,67 frank volt. A kezelési költség túlszámlázása arányaiban még ennél is sokkal nagyobb volt, csaknem a duplájára emelkedett: a szerződés szerinti 25,15 svájci frank helyett már 47,11 svájci frank terhelte az ügyfelet. Így összességében átlagosan havi 54,02 svájci frankkal számolt többet a bank, mint amennyit a szerződés szerint lehetett volna.

Vezér-Szörényi hangsúlyozta: további súlyos etikai hiba, hogy a bank az árfolyam-emelkedést érvényesítette a törlesztők kiszámítása során, az ezzel törvényszerűen együtt járó jelentős kamatcsökkenés hatását viszont nem. Ha ez utóbbit megtette volna, akkor az 5,5 százalék helyett másfél százalékos kamattal kellett volna számolnia, így a tőke- és a kamattörlesztés együttes összegének ebben az időszakban 175,99 svájci franknak kellett volna lennie, szemben a 285,61 svájci frankkal. Ha a szerződésben rögzített 25,15 frankos kezelési díjat is beleszámoljuk, a havi törlesztőrészletnek összesen 201,14 franknak kellett volna lennie. Ez forintban 51 237 forintot jelent, szemben a bank által ténylegesen fölszámolt 93 697 forinttal, vagyis a megemelt törlesztőhöz képest csaknem a felére eshetett volna a havi fizetési kötelezettség. A szakértő arról is beszélt lapunknak, hogy a fenti számvetésre alapozva a napokban próbapert indítanak az egyik hitelt nyújtó bank ellen. Ha sikeres lesz, sok devizahiteles számára megnyílik a lehetőség, hogy káruk enyhítéséért pereljenek.

Hajdú Péter

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.19.

 

Az eredeti írás megjelent:

https://mno.hu/gazdasag/trukkok-miatt-fizettek-sokat-a-devizaadosok-2399644?utm_source=feed&utm_medium=rss