95 éve szólt először a Székely Himnusz

95 éve, 1922. május 22-én Budapesten az Aquincumban adták elő először a ma Székely himnusz néven ismert művet. A dal, amelyet ma Székely Himnusz néven ismerünk, 1921-ben született, a megzenésített verzióját azonban csak egy évvel később adták elő nyilvánosan először. 

Szövegének megírása és dallamának megkomponálása Csanádi Györgyhöz, illetve Mihalik Kálmánhoz fűződik. Szerzeményük ismertté válásának jó időre gátat szabott a hatalom, azonban titokban gyorsan ismertté tették az erdélyi és a magyar emberek.

Maga a dal megírását nem valamiféle himnusz iránti igény szülte, így nem is jutott a széles társadalmi nyilvánosság tudomására. A tömegek meghódítása és a közismertté válás csak a két világháború között vette kezdetét a szigorú politikai tiltás ellenére.

Az iskolapadokat sem kerülte el

A második világháború alatt, amikor Erdély ismét Magyarországhoz került, tananyaggá vált a gyerekek számára. Innentől kezdve gyakorlatilag ideológiáktól függetlenül, a mindenkori politikai hatalomnak nem volt többé lehetősége gátat szabni a terjedésének. A dal hamarosan az egymástól távol kerülő magyarság ,,kötőanyagává" vált.

Fennmaradása elsősorban az erdélyi értelmiségnek köszönhető, egy idő után hagyománnyá merevedett, a Himnusz és a Szózat méltó társává vált, sőt 2009-ben törvényi szinten is rendelkeztek funkciójáról: Székelyföld himnuszává minősítették, azt követően, hogy 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen szavaztak az erre vonatkozó határozatról. Ma már Erdélyben valamennyi nemzeti ünnep alkalmával felcsendül.

Nem csak egy verzió ismert

A Székely himnusznak két verzióját is számon tartotta a szélesebb székely közösség: a Csíksomlyói zarándokok az ,,Ó én édes jó Istenem" című (régebbi) változatot érzik közelebb magukhoz. Ez az a dal, amely az ,,Este a székelyeknél" című, Bartók Béla által jegyzett munka a ,,Ki tudja merre visz a végzet" kezdetű dal alternatív ritmikáját követi. Ennek szövegét sokak szerint 1920 környékén írta egy ismeretlen szerző. A Csanády-féle verzió 1921-ben született egy székely felsőoktatási ünnepnap apropóján, egy kantáta formájában. A himnuszra való utalás még a cím szintjén sem jelent meg ekkor.

A dallamvilág csak egy évvel később látott napvilágot Mihalik Kálmán jóvoltából, ezt követően került sor az aquincumi előadásra 1922 május 22-én. A zeneszerző, akinek neve hamar egybeforrt a Székely himnusz megszületésével, még ugyanebben az évben meghalt. Haláláról és a közönség végső búcsújáról az Új Élet számolt be, amely a következőképp tudósított: „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is".

Az újság egyben a szövegíró, Csanády György munkahelye volt, aki először hivatkozott a szerzeményre a Székelyek himnuszaként. (MTVA/hirado.hu)

Székely Himnusz (teljes himnusz)

 

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

 

Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

 

Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Székely Magyarföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

 

Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

 

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
 Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!

Az utolsó versszakát Pap Gábor írta hozzá pár esztendeje, sokan már igy ismerik.
 

Hangzó elóadások:

https://www.youtube.com/watch?v=jaj-aT6Wd6s

 

https://www.youtube.com/watch?v=pW1bsqbW08s

 

https://www.youtube.com/watch?v=CCmYORWU4OY

 

https://www.youtube.com/watch?v=1OCFIdemFlU

 

https://www.youtube.com/watch?v=EO50X5ps-Gs

 

https://www.youtube.com/watch?v=tu8ECMg1reg