KONTINENCIA VILÁGHÉT 2017 – A BAJ NEM A KORRAL JÁR!

Az inkontinencia a legkevésbé napirenden lévő népegészségügyi kihívás. A Betegszervezetek Országos Szövetsége (BEMOSZ) ezért csatlakozott az elsők közt az Inkontinencia Betegek Világszövetsége (WFIP) által szervezett Kontinencia Világhét (WCW) aktív támogatására. Súlyosabb, a mindennapi életet már alapjaiban megnehezítő inkontinencia - akaratlan széklet és / vagy vizeletvesztés legalább 400.000 honfitársunkat érinti, azaz a betegek száma a cukorbetegséggel azonos nagyságrendű. A probléma igazi súlyát az adja, hogy lévén a kontinencia minden társadalmi működés elemi feltétele, enyhébb zavara is megbéníthat minden társas működést.

 

A KEZDETEK: A legelső Kontinencia Világhetet 2008-ban Kairóban szervezte meg a Nemzetközi Kontinencia Társaság (International Continence Society - ICS). A kezdeményezés szakmai körökben óriási sikert aratott, így 2009-re globális programmá alakult át. Azóta is minden év júniusának harmadik hetében megszervezésre kerül világszerte. 2016-ban az ICS a közel évtizednyi együttműködés elismeréseként minden kapcsolatos szervezési jogot átruházott a WFIP-ra. Így a BEMOSZ 2017-ben már egy a betegeket közvetlenül képviselő világszervezet önzetlen és hiteles munkájához csatlakozhatott.

 

NEMI SAJÁTOSSÁGOK: Az inkontinencia megfelelő kezelés nélkül általában tartós és folyamatosan romló - akaratlan vizelet és/vagy székletürítéssel járó - állapot. Az érintetek többsége, nagyjából 80%-ban, a hölgyek közül kerül ki, részben a várandóssághoz, szüléshez köthető okok miatt. Jellegzetes, hogy erről - a hibás egészség kulturális beidegződések miatt - is alig esik szó, noha nagyjából minden harmadik kismama hosszabb-rövidebb ideig biztosan találkozik ezzel a problémával.

 

ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGOK: Az inkontinencia a férfiakat is érinti, mégpedig az életkor előrehaladtával egyre inkább a nőkhöz hasonló arányban. Ugyanakkor ennek nem maga az idős életkor, hanem az ezzel összefüggő általános egészségállapotromlás adja a hátterét. A WHO globális becslése szerint a 64 évtől idősebb lakosság aránya 2050-re eléri a 25%-ot. A fejlett országok közül általánosságban az Európai Unió átlagéletkora nő a leggyorsabban, de abban már jelentős különbségek vannak, hogy az időskort az egyes tagországok lakosai milyen egészségi állapotban élik meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a várható élettartam növekedésével a hosszú távú ápolási és időgondozási feladatok mindenképp  növekedni fognak. Az inkontinencia ebben a vonatkozásban már most az egyik legfontosabb egészségügyi és ápolási kihívássá vált. Mégpedig elsősorban azért, mert az érintettek túlnyomó többsége ellátatlan.

 

 

A TABU ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: A bél- vagy hólyagbetegségekkel járó tünetek a mai napig tabu tárgyát képezik az érintett betegek számára is. Felmérések szerint az érintettek fele valójában egyáltalán nem mer erről a problémáról orvosának vagy a szakápolójának beszámolni, azok a betegek akik pedig valahogy mégis eljutnak ide, azok is csak nagy sokára. Az érintettek így egyszerűen nem tudják meg még idejekorán, hogy létezik kiút, van tartós megoldás a panaszaikra, és akár nagyon egyszerű módszerekkel és némi kitartással vissza is lehet fordítani a helyzetet. Az elhallgatott, leplezett probléma oda vezet, hogy a gyógyszer és műtét nélkül is működni tudó rehabilitáció esélye egyszerűen elvész.

 

Az Inkontinencia Betegek Világszövetségének álláspontja az inkontinenciával élők jogairól:

 

1.       Mindenki korlátozás nélkül használhassa a nyilvános WC-ket

2.       Minden érintett és családja jusson hozzá a megfelelő ellátáshoz

3.       Legyen korlátlan hozzáférése a betegeknek a kapcsolódó szolgáltatásokhoz, eszközökhöz

4.       Korrekt és időszerű diagnózist állítsanak fel a beteg állapotára vonatkozóan, a lehető legrövidebb időn belül

5.       Minden beteg jusson hozzá az állapotával kapcsolatos naprakész információkhoz

6.       A betegnek és a kezelőorvosnak legyen döntési és választási lehetősége többfajta terápiás eszköz és megoldás között

7.       A beteg részt vehessen az ellátásával kapcsolatos döntésekben

8.       Minden érintett férjen hozzá minőségi gyógymódokhoz, segédeszközökhöz és orvosi ellátáshoz

9.       Minden szakmai csoport férjen hozzá a szakmacsoportokon átívelő (interdiszciplináris) szakmai tudásbázishoz

 

A Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége (BEMOSZ) a Kontinencia Világhéten azt üzeni a betegeknek, az érintettek hozzátartozóinak és barátainak, hogy hogy ne törődjenek bele a helyzetbe, ne hallgassák el problémájukat, hanem mielőbb kérjenek orvosi segítséget! Életeket menthetünk meg! Nemcsak átvitt, hanem szó szerinti értelemben is! Még a legbanálisabbnak látszó inkontinencia tünet is lehet komoly háttérbetegségek első jele, amiket idejekorán fel lehet ismerni és kezelni kell!

 

A BEMOSZ egyúttal a döntéshozókat is megkéri, hogy mielőbb tegyék lehetővé, hogy az érintettek a lakóhelyükhöz a lehető legközelebb juthassanak hozzá a segédeszközökhöz. Ne az betegeket hajszoljuk belel méltatlan helyzetekben, hanem vigyük közel a lakóhelyükhöz az elemi egészségügyi szolgáltatásokat!

 

A Kontinencia Világhét alkalmával és az EMMI ide vágó szakmai irányelvének tükrében a BEMOSZ arra a magyar családokat közvetlenül és rendkívül hátrányosan érintő sajátosságra is fel kell, hogy hívja a figyelmet, hogy hazánkban még a legegyszerűbb elsődleges inkontinencia védőeszközöket is  - betétek, pelenkák, rögzítő nadrágok, betegalátétek, stb. - kizárólag szakorvosi javaslat megszerzése után írhat föl a beteg háziorvosa. Azaz a betegek inkontinenciájuk helyi közösség előtti „lelepleződése" után az azonnali - és társadalmi szempontból életmentő - tünetmentesítés helyett - akár több hónapos - szakorvosi várólistára való felkerülést kapnak. Ráadásul teljesen méltatlan módon, éppen a legsúlyosabban kitett, idős, magára maradt betegek azok, akik számára (koruk, szociális helyzetük, és társbetegségeik - agyvérzés, bénulás, krónikus mozgásszervi betegségek, stb.) fizikailag is szinte lehetetlen eljutni a szakrendelésre.