A történelem tanulsága: nem érdemes Kínát hosszú távon shortolni

A közelmúltban Kínában publikált erőteljes gazdasági adatok rácáfoltak minden negatív jóslatra. A nyugati világból úgy tűnhet, hogy Kína robbanásszerű gazdasági növekedése és hitelállományának bővülése olyan ingatlanpiaci fellendülést generált, amilyet az elmúlt ötven évben nem tapasztalhattunk. Az ingatlanpiaci buboréknak valamikor ki kell majd durrannia - folytatódik a fejlett országok elemzőinek gondolatmenete -, az ingatlanszektor túlzottan nagy részarányt képvisel a kínai gazdaságon belül.

 

Ahhoz, hogy megérthessük, mi is folyik Kínában, érdemes mindenekelőtt ránézni az ország urbanizációs rátájára, mivel ez az egyik legfontosabb mutató az ingatlanpiac és az ingatlanráfordítások szempontjából. 2015-ben Kína népességének 56 százaléka lakott városi környezetben, szemben a 2005-ben mért 43 százalékos adattal. USA urbanizációs rátája éppen annyi volt 1930-ban, mint Kínáé 2015-ben. Ha pedig Kína az USA történelmi példájához hasonló ívű növekedési és urbanizációs pályát jár be, akkor az elkövetkező 80 évben kiemelkedően magas növekedési mutatókkal és ingatlanépítési kiadásokkal számolhatunk.

 

Amikor az urbanizációs ráta 43 százalékról 56 százalékra növekszik, akkor joggal várhatjuk a gazdasági növekedés és az ingatlanépítési kiadások megugrását - ezt mind az USA-ban, mind pedig a többi fejlett országban tapasztalhattuk. Bár nemzeti statisztikák nem készültek erről az időszakról, azért egyéb pénzügyi adatokból le lehet vezetni az 1920-as évek Amerikájának gazdasági és ingatlanépítési becsült adatait. A történelmi példa azt mutatja, hogy Kína jelenlegi gazdasági növekedése és az építő szektor bővülése egyáltalán nem tekinthető szokatlannak. A Kína által bejárt pálya kísértetiesen hasonlít az USA és Európa 1900 és 1930 között bejárt útjára.

 

Azért azt nem állítjuk, hogy a helyzet feltétlenül rózsás lenne, és Kína megtorpanás nélkül száguld majd előre a belső sávban. Az 1930-as évektől kezdve számos fejlett ország piaca esett át fájdalmas recessziókon és hitelválságokon, így joggal feltételezhetjük, hogy Kína is szembesül majd hasonló nehézségekkel - a gazdasági törvényszerűségek Kínára is vonatkoznak. Azt persze igen nehéz megbecsülni, hogy mikorra várhatóak ezek a problémák.

 

Egy dolog biztos: ha valaki folyamatosan negatív vélemények alapján épített volna ki pozíciókat a mai fejlett piacokon, az már réges-régen tönkrement volna, és az 1920 óta látott részvénypiaci összeomlások sem tudták volna megmenteni a short pozícióit. A folyamatos és hosszútávú negatív irányú pozicionálás gyakorlatilag értelmetlen. Az idő döntő hányadában a gazdaságok és a pénzpiacok stabil és normál üzemben működnek, és mennek előre - az S&P 500 1927 óta mért teljesítménye igen jól szemlélteti ezt.

 

Érdemes pozitívan tekinteni a jövőbe, ugyanakkor nem szabad azt sem elfelejteni, hogy bizonyos pontokon korrekciók is lesznek. Ezek idejét és intenzitását nehéz előre jelezni, a befektetések védelmére mindig fel kell készülni, és - a megfelelő befektetési technikákat alkalmazva - folyamatosan fenn kell tartani a gyors cselekvés képességét.

 Peter Garnry, Saxo Bank