A gordiuszi csomó

Nagy Sándor átvágja a gordiuszi csomót. Jean-Jacques Barthélemy festményeNagy Sándor átvágja a gordiuszi csomót. Jean-Jacques Barthélemy festményeNemrégiben Budapesten, a terézvárosi Epreskertben Mélyi József művészettörténész nyitotta meg Nemes Péter szobrászművész kiállítását, amelynek fő attrakciója a Gordius című szoborkompozíció volt. Elhangzott, hogy Nemes Péter szobra újfajta olvasatban közelíti meg az egykori feladványt: betekintést és egyben megoldást is nyújtva a bennünk rejlő problémák kibogozására. A több száz gőzölt és hajlított bükkfalécből összeálló formát körbejárva egyszerre kerülhetünk az eredeti csomó építőjének, Gordiásznak a helyzetébe, valamint a megoldó, Nagy Sándor szerepébe is.

   Járjuk körbe a gordiuszi csomó történetét, legendáját is. Kr. e. 333-ban vagyunk, a mai Törökországban, Ankarától délre 80 kilométernyi távolságban, nagyjából a mai Kirikkale város helyén. Akkor a Perzsa Birodalomhoz tartozó Phürgia állam fővárosa, Telmisszosz állt ott. Nem volt uralkodójuk. Egy nagy tekintélyű vátesz (jós) kijelentette, hogy a népnek uralkodót kell választania. Még pedig az első olyan ember legyen a király, aki egy ökrös szekérrel érkezik a városba. Egyszer csak behajtott a városba egy Gordiasz nevű parasztember, szekerén sas állt, a phürgiaiak ezt Zeusztól kapott megerősítő jelnek tekintették.

   Apollón papjai nem haboztak, megválasztották királynak. Hálája jeléül Gordiasz fia, Midasz, a szekeret Zeusznak ajánlotta fel, a szekér jármát pedig egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette. Amikor Nagy Sándor, Makedónia királya, az ókor legnagyobb hadvezére, hódító hadjáratában megérkezett a városba, a szekér a királyi palotában állt. Hát ez meg miféle? - kérdezhette. Aki a csomót ki tudja bontani, az lesz Ázsia uralkodója, mondták a papok. Itt a legenda kétfelé ágazik.

    Plutharkosz szerint Nagy Sándor egyszerűen kihúzta a hesztórnak (ereszték) nevezett szeget, amely a jármot és a rudat összetartotta, így vágás nélkül szét tudta bontani a csomót. A másik, leginkább elterjedt verzió szerint, miután Nagy Sándor egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, végül egyszerűen elvágta azt kardjával. A gordiuszi csomó a nehéz és bonyolult problémák egyszerű, de merész, vakmerő, frappáns megoldásának metaforája, szinonimája. Számomra van egy kis „mellékíze", ugyanis az, hogy valójában a karddal való átvágás nem megoldás.

   Befejezésül álljon itt egy idézet Shakespeare V. Henrik Király c. színművéből. A Canterbury érsek mondja Ely püspöknek a királyról. „A kormányzat bármely kuszált ügyének / Gordius-bogát oly könnyen oldja meg, / Mint térdszalagját."

 

Láng Róbert