Ilku Pál

Ilku PálIlku PálA másodállás és a mellékfoglalkozás között az a különbség, hogy a másodállás munkaidőn kívül végzett tevékenység egy másik munkaadónál. A mellékfoglalkozás viszont „egymást átfedő jogviszony", vagyis a főállás munkaadójának engedélyével a munkaidőn belül más szervezetnél végzett munka. Szerencsére akkoriban nagyon rendes munkaadóm volt. Hozzájárult ahhoz, hogy mellékfoglalkozásban heti két alkalommal taníthatok a Bánki Donát Géppari Műszaki Főiskolán. Hét éven át, 1965-1972 között  heti 8 órában tanítottam másodállásban gépszerkezettant és matematikát. Ez úton is köszönetemet fejezem ki nagyvonalú főnökeimnek.

   1970 januárjában levelet kaptam Ilku Pál művelődésügyi miniszter titkárságától. A „miniszter elvtárs" munkabizottságot hozott létre az egyes oktatási intézmények közötti átjárhatóság megoldására. Felkértek, legyek tagja a  testületnek.

   Akkor ismertem meg személyesen Ilku Pált, Bemutatta a témavezetőt, Erdősi Pált, a Nehézipari Minisztérium osztályvezetőjét, a műszaki tudományok kandidátusát. Akkoriban a műszaki oktatás négyszintű volt, technikum, felsőfokú technikum, főiskola, egyetem. Az átjárhatóságára kellett javaslatokat kidolgozni.

   Ilku Pált persze hallomásból ismertem, már 10 éve volt akkor művelődésügyi miniszter. Eredeti foglalkozására nézve szlovák-magyar tanár és újságíró. Kádár János baráti köréhez tartozott. A Horthy-rendszerben illegális pártmunkás, részt vett a spanyol polgárháborúban, a jugoszláv partizán mozgalomban, tartalékos tábornok, egy ideig  Révész Géza honvédelmi miniszter helyettese. „Keményvonalas" politikus. A háború befejezésétől kezdve országgyűlési képviselő. Szobájában Mező Imre kinagyított portréja a falon (az ő története is megérne egy misét). Egy másik felirat, megpróbálom visszaidézni, valahogy így hangzott: A hatalom kérdésében nincs helye vitának, mérlegelésnek, aggályoskodásnak, fel kell számolni a népi hatalomra kezet emelő ellenséget. (Világos beszéd, nemde?)

   Kedvenc szava volt az „elvárás". Ilyesmiket mondott: Nekünk, oktatáspolitikusoknak, oktatóknak a helyzetünk azért nehezebb, mert felénk nagyobb az elvárás. Ennek nem könnyű megfelelni, mert mi is követünk el hibákat. (Értettem is, meg nem is.) Hogy valami pozitívat is írjak róla, akkoriban a környező országokban korlátozott példányszámban ugyan, de majdnem minden magyarországi újságot, folyóiratot nagyon olcsó áron meg lehetett rendelni. A könyvesboltok polcokon megtalálhatók voltak az ugyancsak olcsó magyar könyvek. Ennek lehetőségét és anyagi fedezetét Ilku harcolta ki.

   Bizottságunk nyolc tagból állt, harminc napon át kidolgoztuk a kirótt részfeladatunkat. A következő harminc napban együtt dolgoztuk ki a javaslatokat. Szép, nyolcvan oldalas jelentés készült statisztikai táblázatokkal, grafikonokkal, javaslatokkal. Minden feltett kérdést megoldottunk. Végeredmény egy vaskos rendelet tervezet lett.

   Ilku Pál átvette a három bekötött példányban készített anyagot, majd kezet fogott velünk. Jutalmat nem kaptunk, „társadalmi munkában" azaz ingyen dolgoztunk Viszont kaptunk egy s.k. levelet. „Az oktatásügyért végzett előkészítő munkák szervezéséért fogadja elismerésemet."

   Eltelt négy hónap. Az Oktatási Közlönyben megjelent a miniszteri rendelet. Rövid jogszabály volt. E szerint, ha a műszaki főiskolát legalább négyes eredménnyel befejezett hallgató jelentkezik valamelyik műszaki egyetemre, akkor felvételi vizsga nélkül iratkozhat be a második évfolyamra. A kar dékánja különbözeti vizsgák letételére kötelezheti a jelentkezőt. Ennyi és más semmi. (Vajúdtak a hegyek és egeret szültek.)

Láng Róbert