Dzsihádista terrorizmus Európában[1]

Az elmúlt néhány hónapban elkövetett európai dzsihádista inspirációjú merényletek nem csupán azt jelzik, hogy Európában egyre gyakrabban fordulnak elő hasonló indíttatású terrorista akciók, hanem változás észlelhető mind a célpontok kiválasztásában, mind az elkövetési módban is.

Az elkövetett merényletek egy része (London, Stockholm, Berlin vagy korábban Nizza) nem igényelt különleges technikai vagy logisztikai képességeket (például a robbanóeszközök gyártása területén), sem túl részletes végrehajtási tervet vagy esetleges bűntársakat, ami jelentősen nehezíti a merényletek megakadályozásához szükséges információgyűjtést és az illetékes rendvédelmi szervek elhárító tevékenységét. Más merényletek (korábban Brüsszel, Párizs, legutóbb Manchester) viszont azt mutatják, hogy a könnyebb eszközök felé való részleges elmozdulás ellenére még mindig vannak olyan személyek Európában, akik összehangoltabb és bonyolultabb támadások elkövetésére is képesek és hajlandók. A merénylők hátterének elemzéséből kiderül, hogy a radikalizálódás folyamata jelentősen felgyorsult, s személyes élettörténeteikből az is jól látható, hogy a dzsihádista ideológia egyre szélesebb körből képes híveket toborozni. Az elkövetők közül néhányan menedékkérőként érkeztek Európába; egy részük vélhetően vagy az úton, vagy a fogadó országba érkezést követően radikalizálódott. Ezért az eleve merényletek szándékával érkező, a migrációs hullámot kihasználó terroristák, valamint a beilleszkedés hiányában radikalizálódó másod- és harmadik generációs bevándorlók közül kikerülő dzsihadisták mellett a letelepedést követő, első generációs migránsok radikalizálódásának lehetőségét sem tanácsos kizárni a kockázatelemzésből.

A terrorista cselekményekhez vezető erőszakos radikalizálódás dinamikája, valamint a személyes motivációk és kiváltó okok legalább egy évtizede képezik széles körű kutatások tárgyát. Bár a radikalizálódás fogalmát illetően nincs konszenzus, a kutatások alapját mégis az a feltevés képezi, miszerint a terrorizmushoz nem egyetlen út vezet, hanem több tényező együtthatásának eredménye. Habár a radikalizálódást az ideológiák széles spektruma ösztönzi, a jelen tanulmány kizárólag az Európában történő, radikális iszlamista (szalafita-dzsihádista) ideológiából fakadó erőszakos radikalizálódás jelenségét vizsgálja, illetve azon személyek hátterét, akik ebből az ideológiából inspirációt merítve követtek el terrorista merényleteket Európában az elmúlt két év során.

2003-as tanulmányában[2] Quintan Wiktorowicz szociológus, korábban a Fehér Ház biztonságpolitikai tanácsadója, azt vizsgálta, hogy miért csatlakoznak Nyugaton élő személyek a radikális iszlamista csoportokhoz (pontosabban az al-Muhajiroun nevű betiltott terrorista szervezethez). Wiktorowicz négy központi tényezőt azonosított, amelyek mindegyike növeli annak valószínűségét, hogy valakit vonzzon a radikális iszlamizmus, és hogy - egy adott ponton túl - az erőszakos cselekedetek aktív részesévé váljon. E tényezők a következők: kognitív nyitás (fogékonyság az új eszmék elfogadására), egyszerűsített válaszok keresése, amelyet a vallási szövegek szószerinti értelmezése kínál, a szabályok és előítéletek feltétlen elfogadása, amelynek következtében a kereső számára kizárólagossá válik a radikális csoport világképe és narratívája, illetve a szocializáció, melynek során a vallási tanítás és a csoporthoz fűződő tevékenység elősegíti az indoktrinálást. Az európai dzsihádista indíttatású terroristák profilját vizsgálva egyértelművé válik, hogy a mostani radikalizálódási folyamatok meglehetősen hasonlítanak a Wiktorowicz által tizennégy évvel ezelőtt felvázoltakhoz.

A másod- vagy harmadgenerációs bevándorló háttér jelentőségéről

Az erőszakos radikalizálódás megelőzésében várhatóan továbbra is kiemelt szerepet játszik a másod- és harmadgenerációs (nyugat-európai) muszlim bevándorló hátterű fiatalok helyzete, mivel mind az al-Kaida, mind az ISIS (Iszlám Állam) évek óta előszeretettel toboroz ebből a körből, s az európai dzsihádista merényletek elkövetői közül is a legtöbben közülük kerültek ki. A célcsoport megnevezése jelen esetben nem a „bevándorlók megbélyegzését" célozza, hanem annak felismerését, hogy a célcsoport pontos megnevezése és leszűkítése nélkül nem lehet hatékonyan megelőzni a radikális iszlamisták célzott toborzását, melyet - többek között - éppen az egyes fiatal bevándorló (muszlim) hátterű személyek körében tapasztalható identitáskeresésre alapozva végeznek. Ezért is foglalkozott a nemzetközi terrorizmuskutatás kiemelten a bevándorló hátterűek körében tapasztalt radikalizálódási folyamatokkal, s kereste arra a választ, hogy milyen mértékben befolyásolja a vallás, az identitás és az ideológia, illetve ezek kölcsönhatása az erőszak elfogadását.

Egy az Egyesült Államokban készült, a kulturális identitás radikalizálódási folyamatban betöltött szerepére összpontosító tanulmány szerint elszigeteltséghez és jelentéktelenség érzetéhez vezethet, ha egy adott bevándorló nem tud azonosulni azzal a kultúrával, amelyikben él (a kutatók ezt a jelenséget „kulturális hajléktalanságnak" nevezték).[3] Az elszigeteltség a hovatartozás hiányát erősítette, amit viszont az önértékeléssel és szilárd identitással kecsegtető szélsőséges csoportok kihasználhatnak, s jellemzően ki is használnak. A 198 muszlim hátterű válaszadó tapasztalatait feldolgozó tanulmány arra is kitért, hogy az elszigeteltség mellé társuló esetleges negatív élmények (például a diszkrimináció, a megaláztatás érzete vagy a munkahely elvesztése) még inkább elősegíthetik azt a folyamatot, amelynek során az illető egy radikális és erőszakos ideológia elfogadásával életcélra lel. Más kutatások szerint bizonytalanság és feszültség idején az egyén hajlamos az identitásának szinte kizárólag azon komponensével azonosulni, amelyet a leginkább veszélyeztetettnek érez. Ez szintén fontos szempont egyes másod- és harmadgenerációs bevándorló fiatalok egy a hagyományosnál fundamentalistább iszlámhoz fordulásának megértéséhez. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az európai muszlim népesség folyamatosan növekszik, és hogy az átlagéletkoruk fiatalabb, mint az „őshonos" európai polgároké,[4] sürgősen napirendre kell tűzni a bevándorlók identitás-problémájának vizsgálatát az európai muszlim és a befogadó közösségek körében egyaránt. Ez azért is elengedhetetlen, mert a muszlim családokon belül örökölt vallási és/vagy etnikai identitás - a kibocsátó közösséghez fűződő elsődleges lojalitás - és a befogadó társadalom értékrendje és életformája közötti egyensúly megtalálása időről időre kudarcokhoz és frusztrációhoz vezethet.

A civilek elleni merényletek ideológiai igazolása

Az európai civilek ellen elkövetett merényletek megértéséhez fontos megismerni azt az érvrendszert, amelyre az ISIS is alapozza a nyugati merényletek igazolását. Ennek az alapjait még az al-Kaida fektette le az afganisztáni szovjet megszállás idején azzal a deklarált céllal, hogy a világ bármely részéről tudjon híveket toborozni a térségben zajló fegyveres konfliktushoz. Az érvrendszer fontos sarkköve a dzsihád doktrínája, ami nemcsak terrorizmuskutatókat, hanem az iszlám világon belül számos vallástudóst is foglalkoztat. Az iszlámon belüli világos vallástudósi hierarchia hiánya miatt a dzsihádot számos vallási vezető használta fel a legkülönfélébb célok „szentesítésére", beleértve a fegyveres ellenállást, a felszabadító hadműveleteket és a terrorista szervezetek tevékenységét is.

A dzsihád szó jelentése „Allah útján való küzdelem", amelynek hagyományosan kettős értelmet tulajdonítanak. Egyrészt a jobb és hithűbb élet iránti törekvést jelenti (a „nagy dzsihád"), másrészt az iszlám ellenségeivel szembeni küzdelmet egy szent háború formájában (a „kis dzsihád"). A szent háború lehet offenzív, vagyis a hit terjesztésére vagy a (muszlim) állam kiterjesztésére irányuló törekvés, illetve defenzív, vagyis külső támadók betörésére adott fegyveres válasz. A muszlim vallásjogtudósok többsége szerint minden hithű muszlimnak kötelessége a defenzív dzsihád a muszlim területekre behatoló külső erők ellen, hiszen ebben az esetben a fegyveres küzdelem a hívek védelme, valamint a globális muszlim közösség (az umma) fennmaradása érdekében történik. Míg a védekezés doktrínája nem feltételez külön vallásjogi igazolást, az offenzív (támadó) dzsihádhoz szükséges az illetékes vallási-politikai tekintély felhatalmazása. A dzsihád minden muszlimra kiterjedő, személyes vallási és erkölcsi kötelességként történő értelmezése a Szovjetunió afganisztáni megszállása idején terjedt el, amikor egyes vallásjogi tudósok középkori vallásjogi munkákra - elsősorban Ibn Talmiyya és Ibn Nuhaas al-Demyati műveire - támaszkodva buzdítottak a megszállókkal szembeni védekező dzsihádban való aktív részvételre. Ezt az értelmezést bővítette tovább az al-Kaida az Egyesült Államok elleni támadások igazolására. A nyugati célpontokkal szembeni terrortámadásokkal kapcsolatban a legelterjedtebb igazolás ezért a védelmi háború doktrínájában gyökerezik, a civilek elleni erőszakra pedig az „arányos válasz" elmélete jogosít fel, vagyis amikor nem muszlimok civil muszlimok halálát okozzák, az említett igazolás értelmében megengedhetővé válik az adott ország polgárainak megtámadása. Az al-Kaida indokolásában a civilek meggyilkolása mellett szóló leghangsúlyosabb érv az volt, hogy a civilek „tettben, szóban vagy lélekben" segítették azt az ellenséget, aki muszlim civilek halálát okozta.

Ugyanezen logikai vonal mentén érvel az ISIS is: a muszlim civilek bántalmazása miatt a nem katonai szereplők is bűntárssá válnak, ennélfogva erőszakos cselekmények legitim célpontjaivá vál(hat)nak. Ahogy nyilvános kijelentésekben, videókban, illetve az interneten elérhető propagandamagazinokban is megjelenik, a terrorista szervezet előszeretettel alkalmazza retorikájában a „keresztesek" kifejezést a nyugati világ megnyilvánulásainak leírására, illetve annak az általuk hirdetett világképnek a fenntartására, miszerint az iszlám folyamatos támadásoknak, fenyegetéseknek és megaláztatásnak van kitéve. A kinyilatkoztatott ellenség ellen folytatott védekező háborúban a „keresztes civilek" legitim célpontokká váltak, részben éppen a megválasztott kormányukkal való tudatos összemosásuk miatt. 2016 óta - szoros összefüggésben az ISIS területi veszteségeivel - a terrorszervezet kifejezetten felszólít a civil célpontok elleni támadásokra mind Európában, mind az Egyesült Államokban.

A 2017 májusában bekövetkezett manchesteri merénylet brutalitása sokakat sokkolt, hiszen az áldozatok egy része gyermek volt, bár nem először fordult elő, hogy iszlamista szélsőségesek gyermekeket vettek célba.[5] Igazolási alapként itt is a már fent említett „arányosság" elmélete szolgál: jogossá válhat a nők, gyermekek és idősek meggyilkolása, amennyiben az ellenség is ugyanezen eljárást alkalmazza, ezért a nyugati szövetség vezette légitámadások okozta civil veszteségek gyakran jelennek meg a nyugati civilek elleni merényletek mellett szóló érvelésben.

Néhány következtetés

Az elmúlt két év dzsihádista inspirációjú terrorista merényleteiből levonható első és legnyilvánvalóbb következtetés, hogy soha nem leszünk képesek teljes mértékben megvédeni magunkat az ilyen típusú erőszakos eseményektől. Az elkövetési módok, a merénylők háttere, az egyének radikalizálódásának jelentős felgyorsulása, valamint a célpontok kiválasztása részben új trendekre utalnak, részben már korábban kirajzolódott mintákat erősítenek meg. A korábbi ismeretekhez tartozik, hogy a börtönök még mindig a dzsihádista radikalizálódás melegágyai; hogy az irreguláris migráció kihasználásával olyan személyek is érkeztek-érkez(het)nek Európába, akik kifejezetten (nemzet)biztonsági kockázatot jelentenek; s végezetül, hogy a szalafita-dzsihádista ideológia továbbra is képes igen különböző hátterű személyeket megszólítani. Mindazonáltal az elkövetők többsége javarészt másodgenerációs bevándorló, s általában köztörvényes bűnözői múlttal is rendelkezik. Ez nem csupán a bűnözés és a dzsihádista terrorizmus közötti kapcsolatra világít rá, hanem arra is, hogy az ISIS egyre inkább igyekszik a börtönviseltek köréből toborozni. Egyes kutatók becslései szerint az ISIS kötelékeiben szerepelő európaiak mintegy 50-80 százaléka büntetett előéletű, ami lényegesen magasabb, mint az al-Kaida esetében, ahol ugyanez a szám 25 százalék körül mozog.[6] Emellett az is kijelenthető, hogy az elkövetők közötti személyes kapcsolatok tovább erősítik a társadalmi és családi kötelékek jelentőségét az ISIS európai hálózatépítésében. A merénylőket sok esetben nem számukra idegen emberek vonták be a terrorista szervezet tevékenységébe, s a toborzás nem kizárólag az internet titkos csetszobáiban történik, hanem bizalmas és személyes kapcsolatokon keresztül. Mindezek ismételten rávilágítanak a megelőző tevékenységek fontosságára; amihez a társadalom hatalommal (és emberközpontú tevékenységgel) felruházott szereplőit tartós szakmaközi együttműködésre, a vészjelek korai észlelésére és a probléma lehetséges megoldásainak aktív keresésére kellene ösztönözni.


[1] A cikk hamarosan teljes terjedelmében olvasható lesz a Magyar Honvédség központi folyóirata, a Honvédségi Szemle angol nyelvű különszámában, a Defence Review-ban. A kézirat lezárásának ideje 2017. június 23.

[2] Wiktorowicz, Quintan (2003): Joining the Cause: Al-Muhajiround and Radical Islam, Paper presented at "The Roots of Islamic Radicalism" Conference, Yale University, USA, 2004 May 8-9, p. 1. Elérhető: http://insct.syr.edu/wp-content/uploads/2013/03/Wiktorowicz.Joining-the-Cause.pdf. [A letöltés ideje: 2017.06.05.]

[3] [3]Lyons-Padilla, S., Gelfand, M. J., Mirahmadi, H., Farooq, M., & van Egmond, M. (2015). Belonging nowhere: Marginalization & radicalization risk among Muslim immigrants. Behavioral Science & Policy, 1(2)

[4] Pew Research Center (2016): 5 facts about the Muslim population in Europe. 2016.07.19. Elérhető: http://www.pewresearch.org/fact-tank/2016/07/19/5-facts-about-the-muslim-population-in-europe/ . [A letöltés ideje: 2017.06.13.]

[5] Ennek egyik legborzasztóbb példája a 2004. évi beszláni túszdráma. További példák: http://edition.cnn.com/2017/05/23/us/manchester-terror-other-children-attacks-worldwide/ index.html . [A letöltés ideje: 2017.06.20]

[6] Gaub, Florence - Lisiecka, Julia (2017): The crime-terrorism nexus. European Union Institute for Security Studies (EUISS), p. 1. Elérhető: http://www.iss.europa.eu/uploads/media/Brief_10_Terrorism_and_crime.pdf . [A letöltés ideje: 2017.06.05]

https://www.migraciokutato.hu/hu/2017/07/27/dzsihadista-terrorizmus-europaban/