Mit és hol védjünk? Az édesvízi élővilág szempontjából kritikus vízgyűjtők Európában

A képaláírást lásd a cikk végén!A képaláírást lásd a cikk végén!Európa vízgyűjtőterületének csaknem felén él legalább egy veszélyeztetett, vagy korlátozott elterjedésű faj, illetve bennszülött fajokban gazdag közösség. Ez az egyik legfontosabb eredménye annak a kutatásnak, amelynek célja az volt, hogy alapvető információkat szolgáltasson az édesvízi ökoszisztémák védelméhez. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont részvételével zajlott program eredményei nyomán a szakértők úgy látják, hogy főként a Balkánon és Kelet-Európában vannak nagy hiányosságok a kritikus vízgyűjtők védettsége terén.

Az édesvízi ökológiai rendszerek, vagyis a folyók, a tavak, illetve a vizes élőhelyek Földünk felszínének kevesebb, mint 1 százalékát borítják, ám az eddig leírt fajok több mint 10 százalékának adnak otthont. Jelentőségüket tovább növeli, hogy alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak az emberiségnek, például víz- és táplálékforrásként. Mindezeken túl pedig fontos szabályozó szerepük van például a víztisztítás, az árvízvédelem és a klímaváltozás elleni védekezés területén.

Az édesvízi ökoszisztémák biológiai sokfélesége azonban sokkal gyorsabban fogyatkozik, mint a szárazföldi vagy tengeri ökológiai rendszereké. Az édesvízi fajok közel harmada (29 százaléka) veszélyeztetett. Ez magasan a legmagasabb arány a három fő ökoszisztéma-típus között. A fogyatkozás legfőbb oka az édesvízi élőhelyek eltűnése és állapotának romlása a szennyezések és hidromorfológiai beavatkozások következtében.

Magas veszélyeztetettségük ellenére az édesvizek ritkán állnak a természetvédelem fókuszában.

Sok esetben például a folyókat csupán a védett területek határaként veszik figyelembe. A védelem ritkán irányul magára a víztestre.

Az édesvízi ökoszisztémák védelme ezért olyan sürgető feladat, amelyet a folyóvízi rendszerek hidrológiai kapcsoltsága miatt nemzetközi szinten, megfelelő tudományos alapozással kell megtervezni és kivitelezni. A „Biodiversity of Freshwater Ecosystems: Status, Trends, Pressures, and Conservation Priorities" („BioFresh") című, nemzetközi, az Európai Unió FP7-es keretprogramjának támogatásával 2010 és 2014 között zajlott kutatási program célja ezért az édesvízi ökoszisztémákról rendelkezésre álló, eddig egymástól elszigetelt adatbázisok egyesítése és együttes elemzése volt annak érdekében, hogy nagy térbeli léptéken szolgáltasson alapvető információkat az édesvízi ökoszisztémák védelméhez.

E kutatási programon belül az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének Tisza-kutató Osztályán működő Konzervációökológiai Kutatócsoport az európai vízgyűjtőterületek természetvédelmi szempontú prioritizálását végezte el. A munka során mintegy 1300 édesvízi faj - halak, puhatestűek, szitakötők és vízinövények - elterjedési adatai és veszélyeztetettségi státusza alapján Európa közel 19 000 vízgyűjtőterületének (kb. 10 millió km2) határozták meg a természetvédelmi prioritását a védelem szempontjából kritikus vízgyűjtők azonosítása érdekében.

A munka eredményei a Journal of Applied Ecology című rangos folyóirat augusztusi számában jelentek meg, kiérdemelve a főszerkesztő ajánlását.

Az eredmények szerint Európa mintegy 19 000 vízgyűjtőterületének 45 százaléka ad otthont legalább egy veszélyeztetett, vagy korlátozott elterjedésű fajnak vagy endemikus (bennszülött) fajokban gazdag közösségnek.

A veszélyeztetett, korlátozott elterjedésű, vagy endemikus fajok száma általában északról dél felé haladva nőtt Európában, és a Balkán-félsziget nyugati és déli részén érte el a maximumát (pl. 69 faj az Ohridi-tóban Albánia és Macedónia határán).

Európa vízgyűjtőterületének 45 százalékát védetté nyilvánítani azonban nem reális. Ezért prioritásokat kellett megállapítani, amelyhez a kutatócsoport tagjai a MARXAN nevű, szisztematikus konzervációs tervezésben használt programot vették igénybe. Eredményeik szerint a kritikus vízgyűjtőterületek elsősorban Európa déli részén (Ibériai, Itáliai és Balkán félszigetek folyóin), Közép- és Kelet-Európa nagy folyóin (Duna, Volga) és kisebb mértékben Európa északi részén (nagy tavak északkeleten, kisebb tavak északnyugaton) találhatóak (1. ábra).

 1. ábra. Európai vízgyűjtők természetvédelmi prioritása az édesvízi biodiverzitás megőrzése szempontjából. A százalékos értékek azt mutatják, hogy az elemzés 1000 futtatása során az adott vízgyűjtő az esetek hány százalékában adódott prioritás-területnek. Forrás: Carrizo et al. 2017

Az elemzés harmadik részében megvizsgálták azt, hogy a vízgyűjtőterületek milyen arányban védettek akár nemzeti, (hazai védett területek részeként), akár európai szinten (a Natura 2000 hálózat részeként). Ennek eredményei szerint a vizsgált szcenáriótól függően a kritikus vízgyűjtőterületek 38-44 százaléka egyáltalán nem védett. Főként a Balkánon és Kelet-Európában vannak nagy hiányosságok. A kritikus vízgyűjtőknek mindössze 6 százaléka volt megfelelő szinten védett, főként Északnyugat-Európában. A kipusztulással közvetlenül fenyegetett (critically endangered) fajok közül 87, míg a veszélyeztetett (endangered) fajok közül 45 olyan vízgyűjtőn található, mely egyáltalán nem védett.

Az eredmények szerint a jelenlegi védetterület-hálózat nem biztosít megfelelő védelmet a legfontosabb kritikus vízgyűjtőknek.

A jelenlegi hálózat bővítése és igazítása nélkül ezért valószínűtlennek látszik, hogy az édesvízi ökoszisztémák esetében teljesül az Európai Unió által kitűzött cél, mely szerint 2020-ig megáll a biológiai sokféleség csökkenése Európában.

Cimképünk:  1. ábra. Európai vízgyűjtők természetvédelmi prioritása az édesvízi biodiverzitás megőrzése szempontjából. A százalékos értékek azt mutatják, hogy az elemzés 1000 futtatása során az adott vízgyűjtő az esetek hány százalékában adódott prioritás-területnek. Forrás: Carrizo et al. 2017

http://mta.hu/tudomany_hirei/mit-es-hol-vedjunk-az-edesvizi-elovilag-szempontjabol-kritikus-vizgyujtok-europaban-107915